Háború és béke

 Szombat reggel már egy komplett haditerv volt a fejemben. A részletek kidolgozása után, már csak a támadás megindítása váratott magára.

Főbb célkitűzések:
- kijutni a műhelybe a lehető legkevesebb véráldozat árán
- a lehető legtöbb italt magammal vinni
- homorú élezésű, módosított tantó kialakítása jó vastag reszelőből (amit természetesen véletlenül vettem)
- saját készítésű narancsvörös mikarta markolat készítése, vékony fekete linerrel, egy darab rozsdamentes acélszegeccsel és egy darab nagyobb átmérőjű szíjbújtatóval.

Elterveztem továbbá, hogy a hegye hasonlítani fog cimborám Jack Bauer kedvenc késére, a Microtech Scarabra:

Tisztában voltam ugyanakkor azzal, hogy vakmerő tervem és hihetetlen elszántságom is kevésnek bizonyulhat feleségem roppant haderejével szemben.

A csata reggel kilenc körül kezdődött a hálószoba északi szektorában.
A támadást messziről, nagy hatótávolságú rakétákkal indítottam:
-Drágám! Kimehetnék kicsit a műhelybe?

Feleségem tudva, hogy legjobb védekezés a támadás, rögtön agresszív ellencsapással válaszolt:
-Hát te nem vagy normális! SZOMBAT van!! Legalább ilyenkor tölthetnél egy kis időt velünk!!!

Én a szövegben lévő felkiáltójelek magas számától és a benne rejlő költői túlzás súlyától megroppanva, a harcot csaknem feladva válaszoltam:
-Jó, akkor nem megyek....

Természetesen mindketten tudtuk, hogy késcsinálási vágyam újabb támadásokat generálhat részemről, ezért Ági, aki gyönyörű, de bölcs hadvezér, első sikerét kihasználva újabb támadást indított:
-Ebben a csodás időben inkább el kéne menni valahova...


-120 km/h-s szél fúj. -világítottam rá a helyzetre elhárítva gyenge próbálkozását, miközben hirtelen egy elterelő hadműveletet alkalmaztam: közelebb lépve hozzá átöleltem, megcsókoltam és kedves szavakkal bombáztam háborgó idegeit.

A töltetek kivétel nélkül célba találtak és éreztem, hogy ellenállása lassan megtörik:
-Jól van, akkor menj a fenébe!
Okosan alkalmazott, enyhén megvető hangsúlyából éreztem, hogy engedélye nem szívből fakad, ám puszta önzésből, csak a célt tartva szem előtt, megelégedtem ezzel a felszínes győzelemmel.
Jól tudtam ugyanakkor, hogy az erkölcsi diadal mint mindig, ezúttal is nemes és egyúttal rendkívül formás asszonykámé lesz.
Hogy ez az egyértelmű helyzet ne legyen teljesen nyilvánvaló, ismét átöleltem és bizonyítandó, hogy felségterületeimen még mindig én vagyok az úr, finoman megfogtam a fenekét. Ellenfelem apró rezdüléseiből éreztem, hogy békét kötöttünk...

A formaságok végeztével boldogan indultam a műhelybe és köszörülés közben azon gondolkodtam, milyen sokat jelentesz nekem Drágám!

Mici-kés

- Hé süket vagy? -kiáltotta vékony hangon a macska, miközben farka idegesen rángatózott.
- Dehogy vagyok süket. Nagyon is hallak, csak fura egy kicsit, hogy beszélsz. Ez azért nem általános. Ráadásul magyarul, ami köztudottan az egyik legnehezebb nyelv.
- Möchtest du lieber auf deutsch sprechen?
- Dehogyis. Elvégre közönséges magyar házimacska vagy nem? -kérdeztem, miközben egyre közelebb húzódtam a közelben lévő szekercémhez, elvégre sosem lehet tudni, még az is lehet, hogy fegyvere van.
- Amúgy miről akartál velem beszélni?
- Mondd csak, emlékszel még, amikor hosszú hónapokig kutyakajával etettél?
- Ööö.. az nem én voltam, hanem a feleségem.
- Ne hazudj nekem te gyáva disznó.
- Ember vagyok.
- Látod ez igaz.
- Nézd Micike! -használtam ki pillanatnyi bizonytalanságát. -a piros Darling szerintem igen ízletes.
- Hát te azt honnan tudod? -vonta össze a szemöldökét.
- A kutyának ízlett....
- Te teljesen hülye vagy?! Hát hiába ugatok ..öö.. izé nyávogok itt neked? A macskák nem szeretik a száraz kutyakaját!
- Bocs de ezt nem tudhattam. Akkor már értem mért voltál olyan sovány akkoriban. Igazán szólhattál volna, hogy nem ízlik a koszt...
- Nagyon vicces. Na sasolj ide te kretén: ha nem teljesíted a kérésemet, feljelentelek a négymancsnál.
- Azok hazaárulók...
- Ja igaz, majd elfelejtettem. Akkor szólok Jacknek a terrorelhárítástól.Ő mindig tudja mit kell tenni az ilyen állatkínzókkal.
- Mondd Micike mit tehetek érted?
- Van a kisházban egy régi reszelő, csinálj nekem egy kést belőle -felelte kecses lábfejét nyalogatva.
- Ok, de mire akarod használni?
- Hát elsősorban egér, ritkán pocok nyúzására, bontására.
- Ez érthető. engem is zavarna a sok szőr...
- Hülye. Valami egyszerűt akarok, esetleg a markolatra csinálhatnál valami népiesch díszítést.
- jól van, majd kitalálok valamit.
- Most mennem kell, de ne feledd, rajtad tartom a szemem -mondta, miközben lassan elballagott.
-Micsoda nagyképű bolhafészek! -morogtam, de azért nekiálltam a késnek, hátha tényleg kapcsolatban áll a terrorelhárítással...

 Macskakarom-díszítés:

 Vasreszelő penge 800-ig polírozva:

Ragaszkodott egy közös fotóhoz a késsel:

24

09:13:26

A kapuban állok, kulccsal kezemben. 

Hirtelen hideg fém nyomódik tarkómnak, miközben egy acélos kéz rettentő erővel hátamnak feszíti alkaromat.

- Ne fordulj meg! Ha megteszed, amit kérek, ígérem, nem esik bántódásod -dörmögi egy mély hang.

- Ki vagy te? -suttogom.

- A nevem Jack Bauer. A terrorelhárításnak dolgozom. 

- Aha... Te irtod állandóan szerencsétlen muszlimokat mi?

- Ehh... -ez a forgatókönyv-írón múlik. Most nem ezért vagyok itt.

- Akkor meg mit akarsz?

- Információnk van róla, hogy a busójárás közben az egyik maskara öngyilkos merényletre készül. Bomba van nála.

- Itt a faluban? Miféle bomba?

- Nukleáris. -hangzott az egyszerű válasz.

- Nukleáris?! Dehát kinek állna érdekében itt az isten háta mögött atomot robbantani? 

- A merénylőt az európai liberális elit pénzeli. Fő megbízói Daniel Kohn Bendit

  és Guy Verhofstadt.

- Akkor segítek. Mit kell tennem?

- Az ejtőernyős ugrás közben elvesztettem a teljes fegyverzetemet. Szükségem lenne egy késre, ami itt faluhelyen nem szúr szemet.

- Jack, egy kés szemet is szúr, ha akarod, bár az nem biztos, hogy halálos.

- Arrghh...- hörgi, miközben a fegyver csöve erősebben nyomódik a tarkómnak. - Velem te ne humorizálj.

- Rendben Jack meglesz, tudod én sem csípem a libsiket! Gyere vissza holnap 6-körül.

- Az nem lesz jó. A robbantást este 7-re tervezik a faluház elé.

- Honnan tudtam, hogy ezt fogod mondani?

- Ezt nem árulhatom el. A CTU-nál valaki összejátszik velük...

- Oké, hagyjuk, meglesz a bökő. Ipari fémvágó-lap penge, fa markolattal. Sőt, ha akarod, viheted a légpuskát is. Van hozzá hegyeslőszer. De két dolgot kérek cserébe.

- Mi lenne az?

- Először is elnöki mentességet kérek! Írásban! Másodszor add nekem a negyedik évadban használt Microtech rugóskést!

- Hhmmm... A mentességet megkapod, szavamat adom, de a kést felejtsd el...

Öt nappal később:

22:16:34

A kés határidőre elkészült, de Jack nem jelentkezett. 

Azóta voltam benn a főtéren, kérdeztem a falubelieket, robbant-e itt mostanában atombomba? Azt mondták, még petárdát se hallottak. 

Nem tudom mire vélni a történteket. 

Azóta nehezen alszom.

Jack ha olvasod, itt a késed, jöhetsz érte bármikor:

Update: Tisztelettel elnézést kérek mindenkitől, aki hozzászólna a bloghoz, de moderálnom kellett azt, mert több trágár megjegyzés is érkezett olyan olvasóktól, akiket nyilván nem amatőr munkáim vonzottak ide, hanem úgy érezték védeniük kell a posztban szereplő "urakat". Ez az egyik legnagyobb gondom velük: nincs humorérzékük... Üzenem nekik, hogy tartsák innen távol magukat, mert én magyarul írok, Magyar embereknek.
Szorgos, ám névtelen olvasóim közül külön kiemelném "Dzseket, a parasztot", aki álnevéhez hűen tényleg paraszt, de nem vicces (Ha egy kicsit is az lenne, tényleg engedném, hogy hozzászóljon, hiszen ez egy humoros bejegyzés). Ja és még valami: Jack, (az igazi) már tudja ki vagy és meg fog keresni...
Az IP címed többet elárul, mint sejtenéd...

Öcsi

Öcsi egy igazi kisvárosi menedzser.
Egy banknak dolgozik, egész nap rohangál, telefonál, intézkedik és próbál ügyfeleket szerezni, ami a mai elqrt világban nem egyszerű feladat. Mégis, a szakmában töltött hosszú évek mókuskereke ellenére néha még mindig képes lelkesedni, ami igazán tiszteletre méltó.
A napi stresszt eszeveszett spinningeléssel vezeti le esténként, amitől remek kondija van, vagy épp Jack Bauert néz a céges laptopon barátnőjével. Esetleg kombinálja a kettőt.
Öcsi azonban rendelkezik egy komoly hiányossággal: nincs normális kése (igaz, ő inkább az órákra van rágerjedve).
Ezért, amikor a minap megláttam ezt a kis darab M2-t, egyből az jutott eszembe, milyen fasza, kisméretű, elegáns, zakó alatt is hordható késecskét tudnék csinálni neki. Ő még nem tud róla, de ha olvassa ezt a bejegyzést, üzenem neki, hogy jelentkezhet érte.

Így indult:

Tényleg kisméretű, a markolat 3 ujjas, de így tokkal együtt is kényelmesen hordható egy karabíneren:

Egy darab mozaikszegecs és egy csőszegecs tartja a cseresznye-paneleket, meg némi epoxy-ragasztó.

A cseresznye nagyon jó fa, egy kis lenolajos beeresztés után egyenesen gyönyörű. A mozaikszegecs, sajnos nem pont felezi a markolatot, de sebaj.:

A penge hosszirányban szálcsiszolt, egyetlen élszalag van rajta és a jobb szúrási képesség miatt van rajta hamis fokél is.:

Összességében nem lett rossz, 3 ujjas létére remek a fogása és a 7 cm körüli penge elég sok mindenre használható.

Browning Hunting Heritage

Jóllehet, a hideg és egy törött köszörűkő miatt egy ideig biztosan nem késezek, de mégsem pihentetem a blogot, hiszen az elején amúgy is terveztem, hogy  nem csak saját gyártású késeket mutatok.
Hála Istennek, van a birtokomban egy-két érdekesség ínyenceknek, vagy olyanoknak, akik pl. vásárlás előtt állnak és nem tudnak dönteni.

Ez a leírás az utóbbiakat nem érinti, mert ez a kés tudtommal itthon nem kapható.

Ez az igazi, hamisítatlan jenki Artúrkirály udvara helyett az én polcomon kötött ki. Ajándék, mint a legtöbb késem, Isten áldja meg barátaim és a családtagok jó szokását.
Egy gyönyörű cseresznyefa dobozban érkezett, kis levehető lábakon. Annyira amerikai, hogy -legalábbis az én európai szememnek- szinte fáj.

Neem! A világért sem nevezném gagyinak, mert rettentő masszív, hibátlan kidolgozású darab, de nekem egy kicsit csicsás. Ha ránézek egyből dúdolom: "Valami Amerika!"
Ha kinyitom, tovább fokozódik a helyzet:

a doboz belsejében a késen kívül két fontos infó is van: mi vettük az egyiket a 3.000-ből, ill. az ovális plaketten egy grizzly ijedt arcot vág, amint meglát minket késsel a kezünkben. Az olvasó talán nem hiszi, de volt a pakkban egy kb 60 x 40 cm-es festmény(!) is a medvéről, amit be lehet kereteztetni és a kés fölé aggatni. Ó MÁJ GÁD! Kiáltja a művelt Magyar, amint meglátja...

Na jó. Tovább nem szívatom Macilacit. Nincs is rá okom, mert ha kiveszem a kést, már nincs kedvem poénkodni:

A 110 mm-es, fél centi vastag penge AUS8-ból készült. A markolat valamilyen fa, polírozott réz markolatvédővel, két mozaikszegeccsel, melyeknek közepe sárgaréz (fotózni lehetetlen). Van még egy acélbetétes lyuk a csuklószíjnak és persze egy réz, vagy bronz Medvelászló is ott figyel a késen.
A vas gyönyörű holkeres leélezésű, ami egyébként személyes kedvencem (mikor fogok én ilyet csinálni!), épp a megfelelő méretig vékonyodik, aztán következik a viszonylag széles élszalag.

Eredeti darab:

Japcsi acél:

A pengén egyedül a csúszásgátló zavar, én azt inkább elhagytam volna, vagy gömbölyített bemetszésekkel csinálom. A hamis fokél előtti rész hibátlan kaparóél perverzeknek, akiknek nem telik öngyújtóra.
A markolat egyértelműen Joe, a kanadai favágó kezére van méretezve, ennek ellenére nekem is tökéletes fogású és nem mellesleg gyönyörűen ívelt:

Csodaszép segg:

Ez egy amerikai gyártású kés, japán acéllal. Ami Amerikában készül, rendszerint mindig drágább a munkaerő, az anyagminőség, vagy mindkettő miatt. Mégis úgy gondolom, egyetlen igazi előnye a made in USA-nak, hogy -ha sznob lennék azt mondanám-,  érzem az Újvilág és a szabadság illatát.
De nem vagyok. A termékpaletta ilyetén felosztása, ami sok gyártóra jellemző, engem személy szerint nem zavar és -kövezzetek meg- nincs kétségem afelől, hogy ugyanazt tudom egy túrán megcsinálni 440C-vel, mint ATS 34-gyel, vagy akár Vanadis10-zel.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem értékelem a jó minőségű anyagokat, csak ismerem egy átlagos felhasználó igényeit. Ezt a kést amúgy sem fogom használni.
Saját használatra inkább csinálok valamit, amit aztán nem féltek tönkretenni...

Walnut-Skinner

Ezt az egyszerű kis kést tavaly November környékén csinálhattam. Ahogy a "neve" is mutatja, nyúzókésnek készült, bár a hagyományostól kissé elszakadt formában.
A penge a szokásos M2, kb. 9,5 cm hosszú, 3,5 mm vastag.
A markolat egyik fele dió, a másik cseresznye. (Nem tudom miért, nekem tetszik, hogy nem egyforma a két oldala.)
Sajnos a képek nagyon rosszak, ráadásul ennyi az összes. Mentségemre legyen szólva, hogy gyakorlatilag két nappal miután elkészült, megmutattam valakinek és azóta is nála van használatban vadak, s halak nagy bánatára...

A szegecsek mozaikszegecsek. Valaki kérdezte, hogyan fúrom a HSS-t? Sehogy. Egy apró, kb. 2 cm átmérőjű flexkoronggal (speckó nagy fordulatú gépem van hozzá) csinálok bele egy vágatot, amit azután már a megfelelő gyémántporos fejjel tovább lehet tágítani a kívánt méretre. Nem mondom, hogy ez a megszokott módja, de aki a kilágyítatlan, edzett M2-be lukat fúr, az előtt le a kalappal. Ez az acél elvileg keményebb 60 HRC-nél, de ennek ellenére nem rideg, mint pl. egy reszelő, amiből már szintén csináltam kést.

Sajnálom, hogy nem csináltam több, jobb képet, mert a feleségem szerint ez volt a legszebb az eddigiek közül.

A marhabőr-tok remekül sikerült, nagyon passzosan tartja a kést és illik is hozzá. A képen már formázva, de pácolás, viaszolás előtt látható.

Agyar

Ez életem első markolattüskés kése.
Valamikor tavaly ősszel készült, azóta félre raktam, nem igazán tetszett. Pár nappal ezelőtt elővettem és kicsit alakítottam a pengeformán, kapott egy hamis fokélet és a markolatot is finomítgattam,

ami egyébként bükkből van és két darabból készült. A szegecsek alu nyílvesszőből készített mozaikszegecsek és mind a kettőnek rögzítő szerepe is van, mert átmennek a markolattüskén:

Végső soron valami puukko szerűséget akartam csinálni, kicsit íveltebb formával (innen az elnevezés), de ott rontottam el, hogy túl széles a penge a markolat és a penge találkozásánál, így jelentősen veszít a puukko-ra jellemző kecsességből. Mindegy, megbékéltem vele, mert amúgy remekül kézbeillik és teszteltem erdőben, a gyűrődést is bírja. Tok is készült hozzá. Ja a méretek: kb. 12 cm pengehossz és ugyanannyi markolat, összesen kb 24 cm.

A markolatvédő bőr és fekete-zöld mikarta kombinációja. A mikartán a nyílást tűreszelővel csináltam. Na az szívás...