Háború és béke

 Szombat reggel már egy komplett haditerv volt a fejemben. A részletek kidolgozása után, már csak a támadás megindítása váratott magára.

Főbb célkitűzések:
- kijutni a műhelybe a lehető legkevesebb véráldozat árán
- a lehető legtöbb italt magammal vinni
- homorú élezésű, módosított tantó kialakítása jó vastag reszelőből (amit természetesen véletlenül vettem)
- saját készítésű narancsvörös mikarta markolat készítése, vékony fekete linerrel, egy darab rozsdamentes acélszegeccsel és egy darab nagyobb átmérőjű szíjbújtatóval.

Elterveztem továbbá, hogy a hegye hasonlítani fog cimborám Jack Bauer kedvenc késére, a Microtech Scarabra:

Tisztában voltam ugyanakkor azzal, hogy vakmerő tervem és hihetetlen elszántságom is kevésnek bizonyulhat feleségem roppant haderejével szemben.

A csata reggel kilenc körül kezdődött a hálószoba északi szektorában.
A támadást messziről, nagy hatótávolságú rakétákkal indítottam:
-Drágám! Kimehetnék kicsit a műhelybe?

Feleségem tudva, hogy legjobb védekezés a támadás, rögtön agresszív ellencsapással válaszolt:
-Hát te nem vagy normális! SZOMBAT van!! Legalább ilyenkor tölthetnél egy kis időt velünk!!!

Én a szövegben lévő felkiáltójelek magas számától és a benne rejlő költői túlzás súlyától megroppanva, a harcot csaknem feladva válaszoltam:
-Jó, akkor nem megyek....

Természetesen mindketten tudtuk, hogy késcsinálási vágyam újabb támadásokat generálhat részemről, ezért Ági, aki gyönyörű, de bölcs hadvezér, első sikerét kihasználva újabb támadást indított:
-Ebben a csodás időben inkább el kéne menni valahova...


-120 km/h-s szél fúj. -világítottam rá a helyzetre elhárítva gyenge próbálkozását, miközben hirtelen egy elterelő hadműveletet alkalmaztam: közelebb lépve hozzá átöleltem, megcsókoltam és kedves szavakkal bombáztam háborgó idegeit.

A töltetek kivétel nélkül célba találtak és éreztem, hogy ellenállása lassan megtörik:
-Jól van, akkor menj a fenébe!
Okosan alkalmazott, enyhén megvető hangsúlyából éreztem, hogy engedélye nem szívből fakad, ám puszta önzésből, csak a célt tartva szem előtt, megelégedtem ezzel a felszínes győzelemmel.
Jól tudtam ugyanakkor, hogy az erkölcsi diadal mint mindig, ezúttal is nemes és egyúttal rendkívül formás asszonykámé lesz.
Hogy ez az egyértelmű helyzet ne legyen teljesen nyilvánvaló, ismét átöleltem és bizonyítandó, hogy felségterületeimen még mindig én vagyok az úr, finoman megfogtam a fenekét. Ellenfelem apró rezdüléseiből éreztem, hogy békét kötöttünk...

A formaságok végeztével boldogan indultam a műhelybe és köszörülés közben azon gondolkodtam, milyen sokat jelentesz nekem Drágám!