Walnut-Skinner

Ezt az egyszerű kis kést tavaly November környékén csinálhattam. Ahogy a "neve" is mutatja, nyúzókésnek készült, bár a hagyományostól kissé elszakadt formában.
A penge a szokásos M2, kb. 9,5 cm hosszú, 3,5 mm vastag.
A markolat egyik fele dió, a másik cseresznye. (Nem tudom miért, nekem tetszik, hogy nem egyforma a két oldala.)
Sajnos a képek nagyon rosszak, ráadásul ennyi az összes. Mentségemre legyen szólva, hogy gyakorlatilag két nappal miután elkészült, megmutattam valakinek és azóta is nála van használatban vadak, s halak nagy bánatára...

A szegecsek mozaikszegecsek. Valaki kérdezte, hogyan fúrom a HSS-t? Sehogy. Egy apró, kb. 2 cm átmérőjű flexkoronggal (speckó nagy fordulatú gépem van hozzá) csinálok bele egy vágatot, amit azután már a megfelelő gyémántporos fejjel tovább lehet tágítani a kívánt méretre. Nem mondom, hogy ez a megszokott módja, de aki a kilágyítatlan, edzett M2-be lukat fúr, az előtt le a kalappal. Ez az acél elvileg keményebb 60 HRC-nél, de ennek ellenére nem rideg, mint pl. egy reszelő, amiből már szintén csináltam kést.

Sajnálom, hogy nem csináltam több, jobb képet, mert a feleségem szerint ez volt a legszebb az eddigiek közül.

A marhabőr-tok remekül sikerült, nagyon passzosan tartja a kést és illik is hozzá. A képen már formázva, de pácolás, viaszolás előtt látható.