Zalán futása, meg az indiános

Már régóta tervezem, hogy bemutatom régebbi késeimet, de mivel tényleg nem érdemes rájuk sok időt szánni, úgy döntöttem, hogy egy bejegyzésben mindjárt kettőt mutatok.
Van amelyik már nincs meg, vagy épp tök szar kép van róla. Kést csinálni valamikor tavaly tavasszal kezdtem, ezek a darabok nagyrészt tavaly őszig készültek.
Hogy legközelebb mikor készítek valamit, azt sajnos nem tudom, mert miközben készül a szalagcsiszolóm, elfogyott a köszörűkövem és már nem is veszek, inkább várok türelmesen. Erről egyedül Zalán tehet.
Lehet, hogy fogom a woodlore-t és megfenyegetem Zalán Kollégát, hogy csipkedje magát egy kicsit...
Zalán!! Csipkedd magad, különben megfenyegetlek!
Ha sikerrel fenyegetem Zalánt, biztosan elfut és akkor tanúja lehetek Zalán futásának, amit rajtam kívül csupán Vörösmarty láthatott! (Lehet, hogy nem kellene éhgyomorra söröznöm, agresszív leszek.)

Na szóval az első a legrégebbi és az egyik kedvencem. 6 milis reszelőből csináltam mikarta markolattal. Mivel Pista Tata Bosch szalagcsiszolója akkor még nálam volt, konvex leélezése van.

Nem egy óriás:

De egész jó formájú és recézett a pöngehát:

Seggétől a tökéig vékonyodik:

A másik darab egy markolattüskés kísérlet cseresznyéből, bőrből, mikartából, dióból, 3,5 mm vastag reszelőből. A reszelő elég vékony volt, ezért kicsit szalonnázó jellegű, bár ez is volt a cél. A markolattüske végigmegy, műgyanta rögzíti:

A markolat egész jó lett, kicsit indiános. (Gondolkodtam is egy történetről, miszerint személyesen a nagy Winnetou keresett meg ezzel a kéréssel, de már biztos unjátok a hülye sztorikat...)

elvileg holkeres:

Na folytatása következik, mert most inkább szétcsapatom a pálinkát egy sörrel!