Obi van Sebenza

Hétvégén a műhelyben voltam és azon fáradoztam, amit minden amatőr késes legalább egyszer elkövet, nevezetesen, hogy lekoppintja Chris Reeve legendás kését a Sebenzát:

Vitathatatlan tény, hogy gyönyörű, letisztult formájú darab, igazi kultuszkés. Jóllehet nyitható pengés, mégis a formáját, (néha csak bizonyos elemeit) rengeteg gyártó alkalmazza fixpengés késein is.

Már a finisben voltam, 600-as papírral políroztam a farmer-mikarta ujjvédőt,

amikor ismerős hang ütötte meg a fülem:
-A fene ezt a szűk kijáratot -dohogott öreg barátom, Obi van Kenobi, ahogy kipréselte magát a féreglyuk szűk nyílásán.
-Ne haragudj Obi Bátyám, de nagyobb átjáró nem fért volna el a tyúkól mellett. Tudod, hogy a szomszédok már így is a szájukra vettek......-szabadkoztam, kezemet nyújtva felé. -Mi az oka, hogy olyan régen nem hallottam felőled?
-Ne is mondd! Yoda megint bekattant: a botja helyett a fénykardjával vakarta meg a hátát! Képzelheted!
-Basszus! És hogy van az öreg?
-Hát mit mondjak? Véresre vakarta...
Efféle semmiségekről csevegtünk még egy darabig, megnézte az új késemet, ami nagyon tetszett neki, ivott egy kis Kékfrankost, szidta Brüsszelt, én meg közben elméláztam hihetetlen kapcsolatunkon:
Obi, miután ősz fejjel kirúgták a sorozatból, átesett egy komoly lelki és egzisztenciális válságon, de aztán összeszedte magát és egy szokatlan vállalkozásba kezdett.
A Tatuin egyik kies oázisában nyitott egy rendkívül előkelő öregek otthonát medencékkel, pálmafákkal, csinos hölgyszemélyzettel, elsősorban kiöregedett jediknek.
Legelső (és persze legöregebb) lakója természetesen Yoda volt, aki 1023 éves korára ugyan eléggé szenilis lett, de Obi tudta, hogy jelenléte az otthonban a legjobb referencia az üzletnek. Ám a biznisz ennek ellenére nehezen indult be. A jedik nagyon hiú népség. Nehezen ismerik be, hogy felettük is eljár az idő, ezért Yoda mester sokáig egyedüli lakója volt a "Lógó Fénykard" öregek otthonának. A hosszas egyedüllét eléggé megviselte szegényt és úgy tűnt öregkorára házsártos manó lett, aki ráadásul jellegzetes, göcsörtös botjával

rendszeresen molesztálta a személyzet hölgytagjait, akik közül többen fel is jelentették a vén kéjencet!
Kenobi látta, hogy ez így nem vezet jóra, de nem tudta, mit tegyen, hisz Yoda, ez a töpörödött törpördög mégiscsak a barátja volt.
Ennek a rendkívül feszült helyzetnek a csúcspontján megérkezett a nem várt segítség Windu mester személyében, aki ekkor már évek óta rokkantnyugdíjas volt a Skywalkerrel történ összecsapás miatt. Ennek a páratlan karriert befutott jedilovagnak viszonylag fiatalon be kellett látnia, hogy fél karral nem igazán lehet vagánykodni és élete hátralevő részében minden Sith rajta fog röhögni. Dolgozni viszont muszáj volt, hisz a devizahitel ketyegett és a bankot nem érdekelték olyan apróságok, mint egy levágott kéz, vagy egy félbetört pályafutás. Windu ezért Mos Eisley-ba ment az űrkikötőbe darukezelőnek, ahol nagy tiszteletet vívott ki, hiszen a rakományt pusztán jedi erejével mozgatta. Nem is sejtette, hogy jó ismerőse Obi, tőle nem messze próbálja beindítani a "Lógó Fénykard"-ot, miközben egyre jobban meggyűlik a baja a vén Yodával, aki legutóbb például anyaszült meztelenül riogatta a nyugdíjas jedi hölgyeket..
Obi ekkor kétégbeesésében, hogy csökkentse üres szobái számát, a helyi Szuperinfóban kezdett hirdetni az alábbi jeligével: "szállás ingyen ERŐ-levessel". Mondanom sem kell, hogy Windu, aki mindig is igazi éhenkórász volt, végül is beköltözött a "Lógó Fénykardba" és együttes erővel megzabolázták az ön és közveszélyes Yodát.
Innentől özönlöttek a kiöregedett, fogatlan Jedik és beindult az üzlet!
Aznap, amikor megismerkedtünk, Obi kirándulni vitte a díszes kompániát, akik közül többen már reggel tökrészegek voltak. Egyikük, a dimenzióugrón rossz koordinátákat adott meg és nálam kötöttek ki a kert végében.
Hihetetlen volt! Legalább 30 bepiázott jedi, köztük a tántorgó, szuszogó-fújtató kétméteres Darthwader, akit mindenki csak Dartie-nak becézett. Istenemre, jó kis buli kerekedett. Anyukám főzött nekik bográcsban finom vörösboros pörköltet nokkedlivel. Vacsora után hosszasan beszélgettem Obival, felismerve, hogy nagyon hasonló értékrenddel bírunk. Ettől kezdve, ha már nagyon unta a vén fütyiket, ahogy ő nevezte a "Lógó Fénykard" lakóit, leugrott hozzám falura inni egy korty vörösbort és beszélgetni egy kicsit.

A Sebenza-klónt persze neki adtam, hadd örüljön az öreg, de előtte azért lefotóztam, hogy Ti is lássátok:


A favágó-tuskón:

A tyúkólon:

A tyúkól ajtókeretén:

Nappal szemben, véletlenül: