Papírpapagáj

Ez egy vasárnapi kés. Ez csak azért lényeges, mert vasárnap nagyon hideg volt és az én sufnimban csak az fűt amit megiszom.
Előre szólok, hogy  ez a darab, de leginkább a markolat nem jöhetett volna létre kis feleségem nélkül, aki vállalta, hogy szívja a műgyanta bűzét, és rakosgatja nekem a rétegeket. A műgyanta tényleg büdös. Ahogy a kisfiam mondaná: "szada van", mármint szaga van.
A markolat papír-mikarta, ami sima A4-es, -a képeken látható- papírból van. Pontosan 65 rétegből. Na ez az első probléma vele: a textilhez max 25 réteg elegendő. A második, hogy nagyon nehéz eltalálni a préselés erejét, mert vagy kifolyik a gyanta, vagy nem lesznek egyenletesek a rétegek, a felület síkjáról nem is beszélve... Én csináltam előtte kis mennyiségben próbát, így egész jól sikerült. Még valami: a gyantához adott bázis kevés legyen, hogy legyen idő átitatni a papírt, különben szétesik az egész. Szóval a papír-mikarta nem lesz a kedvencem, inkább alátétnek (linernek) való. Ha viszont jól sikerül, nagyon sima, szép felületet kapunk. Ehhez a markolathoz 2 dl gyantát használtam, amiből egy egész kicsi ment a kukába.

A penge a szokásos M2, 11 cm hosszú, a markolat kb. 10. A bújtató 6 mm belső átmérőjű acélcső, a szegecsek sima 100-as szegek.

A formát egy multiszerszám adta, amit a Jézuska hozott karácsonyra egy nagyon jó barátomtól. Erről van szó:

Amikor megláttam, már tudtam, hogy csinálni fogok egy hasonló fixpengést. A fogása meglepően jóra sikeredett, teljesen kézbe simul, még fordított fogásnál is.

A pengeháton nem csak recézés van, hanem egy enyhe kiemelkedés is, ami igen jól tartja a hüvelykujjat.

Ági kése

Ezt az apró kést az én kis feleségemnek készítettem, az ő pici kezére méretezve. A markolat azt hiszem szilva, de erre nem mernék megesküdni. A penge kb. 7cm hosszú, 3,5 mm vastag. A formája alapján tulajdonképpen nyúzókés, aminek az az oka, hogy egy maradék darab acélból készült, amiből nem nagyon lehetett más formát kivágni.

A markolatot a ragasztáson kívül saját készítésű mozaikszegecsek tartják és díszítik. A szegecseket egy alu nyílvesszőből, sárgaréz drótból és vörösréz palaszegből csináltam. (A két utóbbi OBI-ban kapható.) Felpolírozva gyönyörűek. A polírozáshoz -szerintem sokan ismerik- egy mindenhol kapható olcsó köröm reszelőt használtam, melynek 7 oldala egyre finomodik. Ez így sokkal olcsóbb és jobb megoldás, mint a csiszolópapír.

A tok a nőiességet kihangsúlyozandó, vörös bőrből készült és mérete miatt akár nyakban is hordható egy túra alkalmával:

A penge, ill. a kés hátán egy díszítés fut végig, amit először csináltam. Sajnos lehetett volna mélyebb is, mert amikor összecsiszoltam a markolattal, a minta több helyen elvékonyodott. 1 mm-es flexkoronggal készült, nem egy nagy ördöngösség, de nagyon mutatós:

Összességében azt hiszem, sikerült jól használható és egyben nőies kést készítenem.

RAT-klón

A képen látható darab egy RAT-Esee klónnak indult, de a végére egy teljesen más kés lett belőle, így nem is pontos a klón elnevezés, mert a szóban forgó modell inkább csak ötletgazda.
A penge szokásos 3,5 mm vastag M2, a markolat kb. 10, a penge 11 cm.
Érdekessége, hogy az egyik fele cseresznye (kösziTomi!), a másik fele dió (Köszi Tomi!):

A fa panelek alá fehér műanyag került, a szegecsek most is vörösréz-csőből készültek, melyekbe a belső átmérővel megegyező szög került. Bár a képek nem adják vissza, de mindkét fa gyönyörű sima lett, szinte tükrös a polírozástól. Lenolajjal és méhviasszal véglegesítettem.:

Tok is készült, ez most marhabőr, amit áztatással egész jól sikerült ráigazítani a késre, úgy, hogy egész szorosan a helyén tartja.. Később, amikor a gazdájához került, a biztonság kedvéért kapott egy az előzőhöz hasonlító patentos megoldást.

Kistigris

Annak ellenére, hogy ez az első bejegyzés, elárulom, hogy nem ez az első késem. Mivel az időrendiségnek nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget, így összevissza fogom bemutatni az elmúlt egy évben készült darabokat.

Mint ahogy az összes eddigi késem, ez is M2 gyorsacélból készült. 

78 mm-es pengehosszának köszönhetően legálisan hordható. A vastagsága 3,5 mm, így a rövidsége miatt elég masszív érzés kézben tartani. 

A markolat házi készítésű mikarta, egy narancssárga és egy fekete pólóból. A ragasztáson kívül, a markolat helyén maradásáról két vörösréz csőszegecs gondoskodik, amiből a hátulsón csuklószíj megy keresztül. A markolat marása miatt kapta a "Kistigris" elnevezést.

A tokot is saját kezűleg készítettem, nem tudom milyen bőrből, annyi bizonyos, hogy édesanyám bőrszoknyája volt valamikor.

A penge felülete ebben az esetben "natúr", ami azt a (szerintem edzett) szürke felületet jelenti, amilyen gyárilag a vágókorong.