Végül,

de nem utolsó sorban markolatoztam az utolsó darabot is.
Jó sokáig váratott magára, de ebben a melegben izzadtam, mint jegesmedve az állatkertben és fújtattam, mint kón dániel az Eu parlamentben...
Na mindegy...

A másik problémám a markolat anyaga volt. Maradt még egy kis teak-fám, de azt egy jövőbeni nagygömböcre tartogatom. Textilbakelit ehhez a késhez nem illik. Bükk, tölgy snassz lett volna.
Aztán hosszas keresgélés után ráleltem erre a lábon száradt vadcseresznyére. Vagy vadkörtére. A lényeg, hogy vad. Elképesztően kemény és száraz, tükrösre polírozható.
És igen faszán néz ki:

Klasszikus pisztoly-markolat, szokatlan szegecs elhelyezés és pengehátig felcsiszolt (reszelt wazze) levezető-él:

Adatok:
acél:                Sleipner
hőkezelés:       Baja, Laci Bácsi, 59 HRC
p.hossz:          105mm
p.vastagság:    6mm (6,1mm-ről síkköszörült)
markolat:        115mm

Kicsit rekurzív:

És nagyon masszív:

Ész élesz isz:

ész beleáll a fába isz:

Még nem unom ezeket a szegecseket:

Szép innen:

és innen is:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim,
ez volt az utolsó hőkezelt Sleipner pengém, ez kicsit elszomorít.
Tervek vannak, mint pl. a Kisgömböc bátyja 130-140 mm-es pengével, meg ilyenek, de ez még sok idő.

Jó nyaralást mindenkinek!