Dzsimmi fijú már rég készen van, de mostanság szarni sincs időm, ezért ide kissé csúszva érkezik.
A bowie sosem állt közel hozzám, mígnem Sámán mester rá nem ébresztett, hogy ebben a műfajban is lehet szépet alkotni, de ehhez le kell rázni magunkról a fűrészfogas, iránytűs biliacél rambó-tőr képét, ahogy a szombati piacon, zöld abroszon kettőezertér' kínálja magát.
A témában kevésbé művelteknek: James Bowie.
Mivel a hév egyre jobban elkapott, rengeteget rajzoltam és ahogy lenni szokott, egyre bizonytalanabb voltam. Amit az elején eldöntöttem: fulltang, 160-170 mm pengehossz, nagy markolat, ill. a hagyománnyal szakítva nem klasszik bowie forma, hanem inkább trail-point, azaz a bowie-kon egyenes lecsapott rész nálam enyhén íves lesz.
Mindenestre emberes vas lett, most is a kiváló Slepinerből, aminek meghagytam az eredeti 6,1mm-es vastagságát és a hengerelt felületét. Vákuumban hőkezelték 59 Hrc-re.
A képek logózás előtt készültek, de már finiselt állapotban:
A markolat bubinga; gyönyörű, kemény és jól megmunkálható fa:
A finis P800-ig szálrahúzott penge, polírozott fokél:
A fokél kialakítása nagyon nehéz volt az ív miatt, meg azért is, mert a hegy felé folyamatosan vékonyodik:
Ez a segge:
Egy kis polírpornó:
Egy kis fotópornó:
Az él legyen veletek!